A kávézóban ketten
a cigaretta füst
keringőzik a gyenge huzattal,
arcodra halovány mosoly ült
a szépség mindentudásával.
Szőke hajad sötét tincsei
táncolnak nevető vállaidon,
szemeid néha elmerülnek
az ablak mutatta tájakon,
ahogy hangod skálázik
az irodalom útjain.

Így képzelem el
a Kávéházat délután
utolsó óráink után
összezárva a szavak
s italok által.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.